A Közösség története

A nagyváradi közösség 1996 decemberében alakult, egy Fülöp kurzus nyomán. Egy nagyon kedves testvérünk részt vett egy ilyen kurzuson Marosvásárhelyen, nagyon megtetszett neki és úgy döntött, hogy meghívja a testvéreket ide Nagyváradra is. A kurzus fantasztikusan sikerült, a Szentlélek pedig hűen Jézus igéretéhez bőségesen kiáradt a résztvevőkre. Négyen közülük úgy gondolták, hogy annak ami ott történt nem szabad csupán régi szép emlékké fakulnia, hanem ezt valami módon tovább kellene vinni, tovább kellene élni. Emlékeim szerint nem annyira a közösségről szóló előadás, mint inkább a Szentlélek utáni kiolthatatlan szomj volt az ami arra késztetett minket, hogy elindítsunk egy csoportot. Eloször csak négyen voltunk, azután már csak hárman, viszont állhatatosan kitartottunk az imában, semmi pénzért nem hagytuk volna el az alkalmainkat. Bár előfordult, hogy valamelyikünk nem tudott eljönni, az alkalmat akkor is megtartottuk. Délután 16.30-kor találkoztunk és este 21.00-ig imádkoztunk, a Szentlélek pedig betöltötte a szívünket, beragyogta az életünket és tanúkká tett bennünket. Tanúivá az élő Istennek, a Feltámadt Krisztusnak, olyan tanukká akik nem tudtak hallgatni. A bomba kb. fél év múlva robbant. Egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy negyvenen vagyunk, és nem férünk el annak a templomnak a kápolnájában ahol addig összegyultünk. Több Fülöp Kurzust is tartottunk egymás után, majd 1997 szeptemberében megszerveztük Nagyváradon az első Tűz evangelizációs találkozót. Akkor még annyira kishitűek voltunk, hogy azt gondoltuk, hogy ha egy iskola dísztermere megtelik már az is szuper lesz. Ezzel szemben annyi ember jött el, amennyirol álmodni sem mertünk. A díszteremben 120 ülőhely volt, de még így sem fértek be az emberek. Maga a püspök atya nyitotta meg a találkozót csakúgy mint azóta majd minden ilyen jellegű talalkozónkat. Különösen hálásak vagyunk az egyházmegyénk vezetőinek és személyesen a püspök úrnak, mert tőlük minden támogatást megkaptunk az elmúlt évek során. Ezen a nagy sikeren felbátorodva 1998 májusában egy újabb Tűz találkozót szerveztünk, ezúttal már a nagyváradi sportcsarnokban. Egyszerűen fantasztikus volt. Leírhatatlan élmény mikor egy csarnokban kb 450 ember énekelve-táncolva ünnepli Jézust. A papok pedig tácoltak velük, vagy hatalmas zászlókat lengettek melyek az Úr dicsőségét hirdették, bár örömünknek ez a fajta megnyilvanulása egyesek számára megbotránkoztatónak tunt. A közösség teljesen új utakat és formákat hozott az egyházmegye életébe, elkezdtünk evangelizálni az utcákon, otthonokban. Programjaink előtt kiplakátoztuk az egész várost és a helyi rádióban is meghirdettük őket. Mint említettem, eleinte egy templom sekrestyéjében találkoztunk, később azonban bizonyos okok miatt a katolikus gimnáziumot választottuk. Tovább folytattuk azt az utat és küldetést amire Isten elhívott minket. Az 1999-es év decemberében a püspök úr elfogadta a közösség szabályzatát és a közösség ettől a pillanattól felvette a Szent Pál Katolikus Közösség nevet. Természetesen az elmúlt hat esztendő egyéb tekintetben sem volt eseménytelen. Az első két év töretlen és dinamikus fejlődése után a belső kritikák és a vezetésben jelentkező meg nem értések jeleztek hogy valami már nem megy úgy mint régen. De utólag visszatekintve láthatjuk, hogy bár e nehézségek fájdalmasak és nemegyszer elkerülhetőek lehettek volna, Isten mégis képes mindent a javunkra fordítani. A közösség létszáma az első két év elmúltával visszaesett, de Isten hatalmasat dolgozott a bensőnkben. Érett keresztényeket és egy nagy családot formált belőlünk. Dicsőség és hála legyen neki érte! Drága testvéreim nem tudom mit írhatnék még nektek, úgy érzem már így is hosszúra nyújtottam a mondókámat. Isten megáldjon benneteket, fel a fejjel és előre az Úrért !

Ti azért ne lazsáljatok, imádkozhattok értünk, nem fog megártani nekünk......sem !

Majoros Tibor